Külföldi kalandok - Írország Erasmus

Jó régen írtam, de szerintem már nem is fogok. Ugyanis jövőhét hétvégére már hazaérek. A karácsony jól telt (képek facebook-on). Szilveszterre Dublinba megyek. Majd ha hazaérek mesélek.

Ma volt az első és utolsó vizsgám, leadtam a 3 legfontosabb beadandómat. Majdnem 70 kérdőívem van kitöltve (szakdogámhoz), és lassan a megfázásból és kigyógyulok.

A vizsga egész könnyű volt, 16 esszé címből kellett 4et választani és max egyoldalas kisesszéket írni. Egy óra volt rá, ami azért nem sok. A tanár a külföldieknek megengedte, hogy vázlatosan írjanak tehát simaliba volt, vagyis remélem. Egyébként vizsga előtt elmentem a könyvtárba magyar-angol szótárért. A katalógusban találtam is jópárat, de mikor odamentem a polcokhoz láttam hogy két polc üresen áll, a szláv nyelvek után légüres tér utána kínai japán szótár, na mondom ez csak természetes.

Igaz, hogy leadtam 3 angol meg 4 magyar esszét, de még mindig kell írnom két magyart ami sürgős, meg négy angolt, ami ráér.

Csütörtök szülinapi bulit tartok, eddig 215-en jelezték, hogy jönnek, ami így kicsit sok. (közben kiderült, hogy egyik cimborának másnap van szülinapja tehát együtt ünneplünk, valamint ösznépi búcsúbuliként is funkcionál a rendezvény ezért a sok ember) Kibéreltem az egyik legnagyobb pub második emeletét, remélem jó kis buli lesz.

Mivel jól állok a tanulással, meg mikulás is tegnap volt, megleptem magam egy jó meleg pulcsival meg vastag zoknikkal meg egy pólóval, mert miért ne.

Régen írtam már, úgyhogy kicsit megerőltetem magam.

Mostanában nagyon felpörögtek a bulik, mindenki érzi, hogy lassan vége a félévnek, sokan mennek haza karácsonyra és sokan nem is jönnek vissza. Ezért sokat vagyunk együtt, és mennek a szervezkedések ki, kit, mikor fog meglátogatni. Én mindenképpen sok emberrel szeretném tartani a kapcsolatot, és fogom is, már vagy 10 embert meghívtam Magyarországra...

Valamelyik nap beletörtem a konnektorba az áramátalakítómat (mivel itt ugye nem kettő hanem három kis pöcök van a kábelek végén, és most azt a konnektort (a konyhában) nem lehet használni, nem tudom szóljak e vagy ne még nem vették észre.

Ma reggel esett a hó mindenki meg van őrülve főleg az írek, mivel két évvel ezelőttig nem nagyon láttak havat (akkor esett először évtizedek óta). Megy a fényképezés kamerázás hógolyózás, mondjuk már erősen kezd olvadni. Sok probléma is van Angliában Skóciában Írországban a hó miatt, itt nincsnek hozzászokva és felkészülve sem, ugyan sóval beszórták a járdákat, de hókotrójuk nem nagyon van. Amúgy kezd néha nagyon hideg lenni.

Pár embernek már meséltem Pauláról, aki egy nagyon kedves 27 éves, spanyol lány jóban vagyunk (nem kell kombinálni nem lesz semmi). Santiago de Compostella mellett lakik, tehát azonnal El Camino... :) De eddig nem is tudtam, hogy szociológia PHD hallgató hát lehidaltam, jót beszélgettünk a szakmánkról. Ma rendezünk egy kis spontán bulit (Moritz német barátom nővére itt van) Paula csinál tortillát én meg gombapörköltöt. Uh tortilla imádom.

Ma elkezdtem kérdőívezni a szakdolgozatommal kapcsolatban, hát jobb kezdésre számítottam, azt hittem hogy "szociális tudományokat" hallgató emberkék képesek kitölteni egy négy oldalas kérdőívet, hát nem.

Jövőhéten lesz egy vizsgám, még kérdőívezgetek, meg kéne írnom két rövid magyar esszét december közepéig, két angol esszét január elejéig, meg két angol esszét február elejéig. Tehát van dolog, de egész jól állok idővel.

A hétvégén voltam Dublinban és találkoztam Tomi (Wicard) barátommal, akit már majdnem 3 éve nem láttam.

Pénteken délután 3-ra értem oda (az előző poszt olvasása alapján gondolom nem meglepő hogy a 10es buszt nem értem el, mert elaludtam). Rögtön a Temple Bar felé vettük az irányt, ami ugye Dublin pubnegyede, felkerestük a leghíresebb helyeket,  azonban a pénz gyorsabban fogyott, mint hittük ezért hamar feladtuk a dolgot, és a barátom albérletében folytattuk a beszélgetést.

Mielőtt tovább folytatnám a beszámolót, megosztanák egy képet, ami a Porter House méltán híres pubjában készült. A kocsma dekorációja egyszerű és nagyszerű: Sörösüvegek a világ minden tájáról.

Miután visszamentünk a lakásba, nagyon jót beszélgettünk, olyan jó volt végre magyarul tárgyalni valakivel.

Szombat délután Tomi dolgozott, én meg várost néztem. Rendesen legyalogoltam a lábam és voltam a Guinness gyárban is. Nagyon jó volt főleg a vége amikor az ingyen pint sörömet ittam a múzeum  tetején gyönyörű kilátással, csak az volt a baj, hogy nagyon sokan voltak, én meg egyedül.

Ezután visszamentem a plázába, ahol Wicard dolgozik (egy kávézóban), innen hazafelé vettük az irányt. Megintcsak iszogattunk meg beszélgettünk, amikor befutott a lakótárs. Manuella igazán aranyos lengyel lány (igaz kicsit idegesítő néha, betegesen rend és tisztaságmániás). Egy vacsorán volt a barátjával, vagyis csak a volt barátjával, mert éppen akkor szakítottak. Ennek bánatára vagy örömére, hamar előkerült egy üveg lengyel vodka meg egy üveg ír whisky és kitárgyaltunk mindent, kicsit sokat ittunk.

Másnap a két dolgozó ember munkába ment, én meg pihengettem filmeket néztem egész nap. Este pizzát rendeltünk, meg előkerült egy üveg Jack Daniels (ekkor Zoli barátomra gondoltam), megintcsak iszogattunk beszélgettünk. Eszméletlen mennyit tud beszélni két ember, ha régen látták egymást.

Ma reggel Tomi munkába én meg a buszállomásra mentem. Nagyon jól éreztem magam, és sokat ettem, Wicard etetett rendesen (hiszen szakács ez a dolga). Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a karácsonyt is összehozni, csak akkor sokat kell dolgoznia, viszont szilveszterre biztos visszamegyek Dublinba.

További képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/Dublin#

Reggel 4 óra, otthon 5. A sütőben megmelegítem a maradék rakott krumplit. Most értem haza. 10-kor megyek Dublinba, vár a régi barátom. Sok minden történik. Ma voltam a szomszédban, csak átlagos eszetlen ír lányok, egyedül ülök a konyhában, átlagos este....

Van egy udvarunk, hát vagyis valami hasonló (yard ilyesmi) az egész le van betonozva valahogy így nézett ki:

A jobb sarokban ugye lehet látni egy kis kőhalmot. Mikor beköltöztem a tulaj mondta, hogy a szomszéd falak régiek néha egy-egy kő leesik, ne foglalkozzunk vele.

Szerda délután megjelent pár ember az udvaron, sárga mellényt és sisakot viselve. Nem tudom hogyan jutottak be, mert az udvarra csak a házon át lehet eljutni, biztos bemásztak valahogy. Na mindegy közölték velünk, hogy a yard életveszélyes és nem mehetünk ki rá, majd szalaggal körbekerítették. Azt mondták ezen a héten vagy később visszajönnek és megoldják a dolgot.

El kis kezdték ledönteni a falak nem biztonságos részeit, tegnap így nézett ki az udvar:

Kíváncsi vagyok mi lesz ebből...

Pár további kép:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/Accommodation#

Sziasztok!

Barátaimmal szerveztünk egy egynapos kis túrát Cork megye nyugati részére. Megnéztünk egy régi apátságot pár hangulatos falut, szép tájakat, valamint életemben először, de biztos nem utoljára megmártottam a lábamat az óceánban. (Nagyon, nagyon hideg volt...)

Képek: picasaweb.google.com/114215750146209502541/TripToWCORK#

u.i.: Meg persze tanulgatok, írom az esszéket, persze voltam pár buliban is, "party-fotók" facebook-on láthatók.

Sok minden történt velem az utóbbi 2 hétben. A bejegyzés tartalmából: "Vad" vízi kajakozás, meleg bár, póker, tanulás, házi buli.

Miután visszatértem Corkba, pár barátom elhívott kajakozni. Gondoltam egy kis lapátolás a természet lágy ölén jól fog esni a nyüzsgő London után. Egy szombati napon találkoztunk az egyetemi kajak-kenu klub tagjaival, de nem a természet lágy ölén, hanem a város közepén. A város folyóin és csatornáin kajakoztunk, de inkább vad vízi evezésnek nevezném. Annyi felszerelést aggattak ránk, hogy űrhajósnak képzeltem magam. Ilyen búvár kezeslábast, sisakot, mentőmellényt, vízálló kabátot meg ilyen szoknyaszerűséget is. Na mindegy jól elvoltunk kajakoztunk és persze próbáltuk egymást belelökni a vízbe, ami persze sikerült is de annyi felszerelés volt rajtunk, hogy abban tényleg művészet megfulladni.

Az egyik sikeres házibuli után egy melegbárban kötöttünk ki. Nem kell megijedni, nem vagyok meleg. Szóval a házibuli után a társaság fele egy Chambers nevű helyre ment, mi pedig követtük őket. A bejáratnál a biztonsági őrök kedvesen közölték velünk, hogy ez egy melegbár és csak saját felelősségre menjünk be, de az italok olcsók az emberek pedig kedvesek. Az olcsó itallal meggyőztek minket, hát be is mentünk. Érdekes élmény volt, nők nőkkel férfiak férfiakkal, de amúgy semmi extra nem történt, hála istennek. Jól éreztük magunkat táncoltunk, ittunk.

Már kétszer voltam pókerezni a nemzetközi barátaimmal, és nem rossz. Először nem pénzben játszottunk, így 7ből 7ik lettem. Másodjára már komolyan játszottunk, fejenként 3 euró volt a beugró. Életemben először játszottam pénzben, és tényleg megvan a hangulata, meg persze a motiváció. Komolyabban is vettem a dolgot így 11ből 5ik lettem. Ha jól tudom holnap is pókerezünk, és ha így folytatom, akkor nyerni fogok.

Mostanában elég sokat tanulok, mivel itt 8 esszét kell írnom angolul meg 6ot magyarul december közepéig, tehát van dolog. Szeretem a kihívást meg amúgy is teher alatt nő a pálma. Már majdnem befejeztem a második angol esszémet, tehát szerintem meg tudom csinálni. Az itteni 4 tantárgyamból csak 3at kell teljesítenem kreditek miatt, tehát vannak lehetőségek.

Tegnap házibulit tartottam, főztem egy jó nagy adag gulyáslevest meg volt egy üveg pálinkám. Megetettem és megitattam a népet magyar kultúrával. Képek Facebook-on vannak.

Hát egyenlőre ennyi...

Másodjára írom meg ezt a bejegyzést, mert már egyszer elszállt az egész, remélem most nem fog.

Hétfő:

Kora délután érkeztünk meg Londonba, a repüléssel meg a vonatozással semmi gond nem volt. A szállásunk is közel volt a vonatállomáshoz, meg a belvároshoz, gyakorlatilag a British Musuem mellett laktunk.

A szállásnál azonban volt egy kis probléma. Ugyanis nem tudtuk kifizetni, hát persze hogy mindenki bepánikolt főleg anyukám, dehát csak egy kis probláma volt a kártyával, ugyanis limit volt rajta, így nem tudruk egyszerre kifizetni a szállást csak részletekben (minden nap kifizettünk egy napot)

Miután mindenki megynugodott, sétáltunk egy kicsit a környéken, meg akartuk nézni Harry Potter hol szalad bele a falba, mert a vonatállomás ott volt melletünk, de felújítás miatt nem tudtuk. Majd visszamentünk a hotelba és aludtunk.

Kedd:

Korán kelltünk lementünk reggelizni, ami benne volt az árban és nagyon finom is meg sok is volt. Pár perc alatt kiderült, hogy a felszolgáló is magyar tehát még kényelmesebben tudtunk enni és még kedvesebbek voltak velünk.

Reggeli tán nagy séta megnéztük: Délelőtt megnéztük az Imperial War Museum-ot utána Parlament, Big Ben, Westminster apátság, Buckingham palotát a kormányépületeteket a haditengerészet épületét parkokat stb. Utána hazafele a kínai negyedet. Este beültünk egy pubba és megittunk néhány sört.

Szerda:

Reggelinél másik felszolgáló várt minket, de ő is magyar volt. Bőséges reggeli után bátyám elment a british museumba én meg szüleimmel elmentem egy nagy sétára megint. Megnéztük a Tower-t, Tower Bridge-t, meg egy szép katedrális is. Utána csatlakoztunk bátyámhoz a british museumba, mi is megnéztük gyorsan amit tudtunk. Ezután beültünk egy japán étterembe, ahol viszonylag olcsón és nagyon sokat és fintomat ettünk.

Utána szüleim elmentek sétálni meg vásárolni kicsit, én meg bátyámmal elmentem két antikváriumba ahol vettünk pár könyvet igen olcsón. Este megint beültünk egy pubba meginni pár sört.

Csütörtök:

Felkelltünk megreggeliztünk összepakoltunk és elindultunk a vonatállomsra, ahol elbúcsúztam a családtól, mert külön reptérről ment a gépünk. Ők visszamentek Magyarországra én pedig Corkba.

Összeségében elmondható hogy London nagyon nagy és szép, viszont sok épületet felújítottak így nem tudtunk mindent teljesen megnézni. Nagyon jól éreztünk magunkat, csak nagyon elfáradtunk. Nem elég 3 nap Londonban, talán még egyszer visszamegyünk...

Képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/LondonF#

Megírtam a bejegyzést Londonról, aztán minden elszállt. Ha lesz erőm megírom mégegyszer, most nincs hozzá kedvem.

Régen írtam már sajnálom is, de sok volt a dolog, jött a család látogatni, meg elkezdtem komolyabban tanulni is.

Tehát pénteken délelőtt ékeztek meg a corki reptérre (ők is Dublinban szálltak át és éjszakáztak). Thomas barátommal és a régi kis Peugeot 205-tel vártuk őket. Hála Istennek semmi komolyabb probléma nem volt az utazással.

Péntek

Délután a program városnézés volt, sétáltunk is egy jót, megmutattam nekik az egyetemet a belvárost, és persze a 30 méterre lévő katedrálist is. Az angol piacon és Tescoban vásároltunk egy kis kaját utána hazamentünk hozzám. Ekkor már mindenki nagyon éhes és fáradt volt. Balázzsal elmentünk fish and chipset venni, ami kifejezetten olcsó és sok volt, nem is bírtuk megenni csak felét. Apukám és tesóm egy hostelban aludtak, anyukám meg az én szobámban, én pedig Gar lakótársam szobájában.

Képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/CorkF#

Ez az összes városról készült kép, vannak benne olyanok is amik nem pénteken készültek.

Szombat

Szombaton Blarneyba mentünk, ami nem messze van Corktól és van egy nagyon nagy parkja és kastélya. Itt nagyon jót sétáltunk képeket csináltunk. Én meg is csókoltam a kastély tetején álló varázserejű követ, amiről azt tartják, hogy aki megcsókolja az hihetetlen szónoki képességekre tesz szert. (Churcill is megcsókolta). Este jót beszélgettünk az albimban.

Képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/BlarneyF#

Vasárnap

Vasárnap Cork régi kikötőjébe mentünk, ami pár kilométerre fekszik a várostól és konkrétan egy falu, ez Cobh. A falu arról híres, hogy a Titanic itt állt meg utoljára mielőtt elsüllyedt. Nagyon szép katedrálisa van és délben tartották a nagy vasárnapi misét, amire mi is elmentünk. Miután visszaértünk Corkba, megettük a maradék fish and chipset, amivel megint jól laktunk és beültünk egy pub-ba.

Képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/CobhF#

Hello Mindenki!

Elég hosszú hétvégém volt, ugyanis bejártam Nyugat Írország egy részét. 8 barátommal két autóval 3 nap alatt. Majdnem 1500 képet csináltam. Nagy részük értelmetlen.

A képek az alábbi linkeken találhatóak:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/TripToWestIreland1# ezt sajna le kellett törölnöm kellett a hely, ha kellenek valakinek a képek szóljon.

picasaweb.google.com/114215750146209502541/TripToWestIreland2#

Valamint Facebook-on is sokan bejelöltek a saját képeiken.

Pár kép ízelítőnek:

Végre esik. Ha az ember Írországra gondol, először az eső jut eszébe, azt hisszük, hogy itt mindig vagy éppen sokat esik az eső. Na ez nem így van.

Mióta itt vagyok ez a második alkalom, hogy esik az eső, vagy pontosabban érzékelem, hogy esik. De ez sem olyan eső, mint amilyen nálunk szokott lenni. Itt általában csak szitál az eső, nincsenek nagy cseppek, csak a nagy viharokban. De akkor, miért zöld minden, és az emberek miért hiszik azt, hogy itt mindig esik az eső?

A miért zöld mindenre az a válasz, hogy a levegőnek nagy a víztartalma, és néha szinte észrevehetetlen módon esik, abszolút nem lehet érezni, és nem lehet elázni, csak látod hogy kicsit nedvesedik a beton. Hasonló a fesztiválokon a hűsítősátorhoz. Szerintem a csapadék nagy része így hull le.

Az emberek pedig azért hiszik azt, hogy mindig esik (vagy esni fog), mert itt nagyon változékony az idő, ez pedig szerintem főleg a szél miatt van, az időjárás elég szeles. Ennek következtében, a felhők nagyon gyorsan mozognak az égen, percenként van borult idő és égető napsugár. Reggel kinézel, oh be van borulva biztos esni fog 1 óra múlva 25 fok van és süt a nap. Tehát sosem tudhatod mikor fog esni.

Sziasztok!

Tegnap házibuliba voltam, reggel 4ig. Utána három óra alvás után, elmentem túrázni. Egész nap hegynek felfele mentem. Hullafáradt vagyok.

Képek:picasaweb.google.com/114215750146209502541/Mountaineering#

Hétfőn végre elkezdődött az egyetem, igaz még csak regisztrációs hét van, de már vannak órák. Sőt ma délutánra már véget is ért számomra a hét.

Hétfő: 2 darab órám van egy 4-től 5ig egy 5-től még nem tudom meddig. Az elsőn ott voltam, kicsit érdekes volt mert az anatómia előadóban tartották. Ennek a címe Városok kultúrája, és nagyon érdekesnek ígérkezik, beadandónak egy filmet kell bemutatni, szóval még könnyű is.

A második már nem volt ilyen egyszerű, én ott voltam a megadott helyen, a megadott időben sőt másik 15 szociológiára éhes hallgató is, azonban ugyanabban a teremben volt még 30 ír népzenére éhes diák és egy zenetanár is. Az én tanárom nem jelent meg, így az ír népzene óra nyert, de én maradtam, mert osztrák ismerőseim marasztaltak.

Kedd: Egy darab órám van 11-től 12-ig, mégpedig ugyanaz mint hétfőn, a Városok kultúrája. Ezután találkoztam Maurice-al és Laurie-val, és mivel nem volt más dolgom, elmentem az ők óráira. Az első angol romantikus irodalom volt, ahol nem jelent meg a tanár. A második ír néprajz és népszokások, a harmadik pedig bevezetés az ír történelembe. Ezek az órák is érdekes voltak, lehet be fogok járni némelyikre néha.

Az utolsó két óra közé beiktattunk egy könyvtártúrát, hogy megértsük ,hogy működik. A könyvtár a campus közebén van 3 emeletes és alagsora is van. Tele van jó sok könyvvel, itt nem nagyon van raktár, minden a szabadpolcon van. Ami igazán érdekes az az, hogy minden automatizálva van, robotnál kell könyvet kölcsönözni és robot veszi vissza a könyvet. Lehet nyomtatni és fénymásolni is. Minden szinten hatalmas fénymásolószoba van 10-15 fénymásológéppel, de egy oldalt lefénymásolni kb 55 Ft-ba kerül. Tehát ez sem olcsó, és a városban is kb. ennyiért fénymásolnak. Vannak nagyon jó tanulószobák, sőt a földszinti tanuló a könyvtár bezárta után is nyitva van minden nap hajnali 3-ig.

Szerda: Két órám van. Az első Szociális Tudomány és Szociális Munka, 11-től 12.30-ig, ami végülis bevezetés az ír szociális munkába igazából, ez sem vészes csak ide két esszét kell majd írnom. A második rögtön utána 13.00-tól 14.30-ig ez pedig :A szociális tudomány filozófiája, ami konkrétan szociológiatörténet August Comte-tól a jelenig, szerintem ez les a kedvencem, mivel már tanultam és érdekel is. Ja igen ide is kér esszét kell írnom, de az egyik lehet könyvismertető is.

A Campus: Nagyon centralizált, minden egyben van. Olyan mintha Debrecenben egy helyre raknák a Kossuth téri campust a Kassai útival az orvosival és műszakival. Van külön temploma, és egy hallgatói központja, ami egy nagy üvegépület, amiben vannak boltok kávézó étterem pub stb.

Néhány kép:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/Campus#

Tudjátok, hogy elég könnyen ismerkedek, hát itt aztán van lehetőség. Szerdán az első tájékoztatón kiderült, amire számítottam, én vagyok az egyetlen magyar erasmus hallgató. Ha az arányokat nezzük, kb 300-400an vagyunk. Ennek kb. 40% francia (komppal át tudnak jönni, ami Cork mellett rakja le őket. 30% német vagy német anyanyalvű (osztrák svájci) 10% spanyol 5% olasz. 15% egyéb: románia, szlovákia csehek is kb 6-7 emberrel képviseltetik magukat.

Akikkel jobban összebarátkoztam, az Marco, aki olasz (szegény kicsit túlbulizta magát elkapott valami vesefertőzést, most otthon pihen, kórházban is volt) és politológiát tanul. Hose Luis (nemtom pontsan hogy írják), aki spanyol és közgázt tanul. Négy osztrák Anna, Damien, Stefan (közgáz) és Markus (töri). Egy svájci Bruno, aki élelmiszermérnök. Három német Eva, Max (töri angol, és Münchenből kocsival jött) és Maurice. Valamint vagy 10 vagy még több francia: Audrey, Thomas, Emeline, Claire, Lucile, Lea, Ludovic, Antoine, Paul, Machjid, stb. Audrey-nál voltunk palacsintázni és neki ünnepeltük a szülinapját talán szerdán.

Ezen kívül még számtalan emberrel ismerkedtem meg és beszélgettem.

A lakótársaim is rendesek már 4el találkoztam, az 5ből. Nagyon segítőkészek, csak kicsit gyorsan beszélnek erős ír akcentussal.

Sziasztok!

Elnézést, hogy nem írtam eddig, de annyi az új dolog az új barát, hogy gyakorlatilag csak enni meg aludni járok haza. Ebben a posztban röviden összefoglalom, miket csináltam a héten.

Hétfő: Délre mentem a Welcome Meetingre, ahol túl sokan voltunk, így két csoportra oszlottunk és két meetinget tartottak. Én persze a másodikba kerültem, és így várni kellett, de eddig is ismerkedtem. A meeting után (ahol semmi extra nem történt) megint várnunk kellett a városnéző sétára, hát tovább ismerkedtünk beszélgettünk, elmentünk kávézni, utána meg elmentünk egy pub-ba és végre megittam az első pint csapolt guinness-emet. A városnéző séta sem volt rossz, mivel kis csoportunk volt.

Ezután persze elterveztük, hogy este is kéne menni valahova. Először úgy volt, hogy Marco (olasz firenzei) barátunknál lesz házibuli, de a főbérlő nem engedte. Végül is úgy beszéltük le, hogy a belvárosi Tesco előtt találkozunk és megyünk valahova. Az este nagyon jól alakult, kb. 30-40 erasmusos diák együtt, az OLD OAK nevű pub-ban, ahol élőzene is volt iszogattunk, beszélgettünk. A bárnál, az összes hallgató közül, csak az én személyimet kérték el, hát igen elég fiatalos vagyok (itt egyébként sok helyen 21 a korhatár, de vannak olyan helyek is, ahol 23). Én persze vittem a pálinkámat és mindenkit, meg is kínáltam, hát látni kellett volna az arcokat, főleg a franciák nagyon nem bírták.

Ezután, a hölgyek táncolni akartak, így elmentünk az An Brog-ba, ahol nagyobb a tánctér, itt körülbelül zárásig, tehát 2-ig voltunk. Ezután mindenki haza.

Kedd: Délután mozizás volt hirdetve a külföldi hallgatóknak. Megnéztünk, egy nagyon jó ír vígjátékot (kb. üvegtigris ír változata), utána pedig elmentünk a SUAS szórakozó helyre, ami ilyen tetőteraszos, hangulatos kis hely volt, csak kicsit zsúfolt. Persze itt is táncolni kellett a lányokkal. Természetesen itt is zárásig maradtunk.

Szerda: Délelőtt, eligazítás volt a külföldieknek, regisztráció, tantárgyfelvétel stb. Jó sok előadás az egészségügyről, rendőrség, pár nagyobb tanszék. Nagy részük elég unalmas volt.

Persze este, megint elmentünk egy pub-ba a Bailey-be (amerikai pub tele amerikai zászlóval). Itt volt egy akció 2 liter sör 10 euróért, ami itt nagyon olcsó, mivel egy pint 4-5 euró. Itt jobban megismerkedtem három osztrákkal. Ezután, nagy meglepetésre a hölgyek megint táncolni akartak, így elmentünk megint egy másik helyre, ahol ugyancsak zárásig táncoltunk. Itt meghívtak, minket egy házibuliba másnapra, amire sajnos nem tudtunk elmenni.

Csütörtök: Délután, megkaptuk a diákigazolványainkat, és a üdvözlőcsomagot, tele papírokkal, térképpel, tollal, óvszerrel, sörnyitóval ilyesmikkel.

Estére volt egy meghívásunk előző napról, közben Bruno (svájci) barátunk is házibulit szervezett, valamint mi is az osztrákokkal és franciákkal palacsintapartit csaptunk. Tehát először palacsintáztunk, aztán elmentünk Bruno-hoz, ahol kb. 50 ember volt egy kis házban, utána pedig fel a városba az Old Oak-ba, ahol zárásig táncoltunk.

Péntek: Délelőtt újabb eligazítások és előadások, amikre nem tudtam bemenni, olyan fáradt voltam. De azt mondták nem vesztettem sokat. Sőt olyan fáradt voltam, hogy este sem mentem sehova csak pihentem, filmet néztem.

Szombat: Délelőtt workshop-ok, hasznos témákról, hogy kell esszé-t írni, hogy lehet spórolni a pénzzel stb. Délután foci bajnokság, ahol össze-vissza osztottak be minket, én 1 francia és 4 ír sráccal voltam. Egy meccset sem vesztettünk, volt ugyan két döntetlenünk, így a 12 csapatból 3. lett a csapatunk.

Este két csoportra oszlott a társaság, az egyik a BEACH party-ra ment, amire 8 euró volt a belépő (ja és mivel a hallgatói központban volt, ezért persze beach sem volt csak pálmafák meg koktélok). A többiek velem együtt Brunonál söröztek beszélgettek kicsit, utána mentünk egy újabb pub-ba, aminek nem tudom a nevét. Megint zárásig voltunk, itt minden bezár 2-kor.

Vasárnap: Délután elmentünk meccset nézni, mert akkor volt a gall foci (a sima foci a rugby és a kézilabda keveréke) döntő, amit Cork játszott Down-nal. Cork már évtizedek óta nem nyert, de most igen, volt is mulatás rendesen, sőt ma is lesz mert jön haza a csapat körbebuszozza a várost stb.

Ezután ír zene és táncest következett a campuson, én sajnos ebben nem tudtam részt venni, az egész hetes táncolás, de főleg a szombati foci miatt olyan izomlázam volt, sőt még mindig van, hogy járni nem tudok. Ezután, már tényleg mindenki fáradt volt, és este nem is mentünk semerre.

Hát remélem most már lassul a bulizási tempó, mert ez nagyon drága és fárasztó, de ma már elkezdődtek az órák, tehát szerintem kicsit visszafogjuk magunkat.

Képek már vannak fent facebook-on, nem nekem, hanem a többieknél, ahol be vagyok jelölve, lehet nézegetni, majd még lesz több, meg én is rakok fel.

Miután pénteken pihentem és bevásároltam a szálláskereséshez, elmentem az egyetemi szállás irodába, itt csak drága apartmanokat tudtak nekem ajánlani, de annak is nekem kellett volna utánajárni. Kicsit csalódottan álltam tovább. Még itthon kinyomtattam pár telefonszámot címmel, ezeket kezdtem el hivogatni, szerencsém volt az első hívás ugyan nem sikerült, az a szoba már elkellt, de a második hívásra már volt időpontom lakást nézni.

A telefonbeszélgetés után két órával már megnéztem a házat és ki is vettem. Derna egy kedves 45 körüli nő vezetett körbe, aki ingatlanközvetítő. Kedvesen elmagyarázott mindent, mondta hogy miket kell vennem és megbeszéltük hogy másnap délben be is költözöm, akkor majd jön a főbérlő és ad nekem kulcsot.

Hát ekkor olyan felszabadult érzés fogott el hogy csak na. Ekkor írtam a Gyorspost bejegyzést, és hogy megünnepeljem a sikeres szálláskeresést, még egy ilyen nagyon finom csírkehúsos salátás szószos bagett szendvicsett is vettem mindössze 3 euróért. Tényleg nagyon finom és laktató volt.

Másnap délben találkoztam a főbérlővel, egy 60 év körüli szintén kedves ember. Mesélte, hogy a szomszédja Budapesten született és a Rákosi-korszak alatt jött ki Írországba. Tehát nagyon jól elbeszélgettem vele is, adott kulcsot telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk. Egyébként meglepődtem, mikor Derna és a főbérlő is megdicsérte milyen jól beszélek angolul.

Tehát egy emeletes házban lakom, ahol 6 egyágyas szoba van az enyém a földszinten. Minden szinten 1 zuhanyzó és 2 WC. 5 ír egyetemista sráccal fogok együtt lakni, ők még nem érkeztek meg, mert az egyetem csak jövőhéten kezdődik. Mind másodéves, tehát könnyen lehet, hogy én leszek itt a legidősebb.

A ház nagyon jó helyen is van a belváros és az egyetem között, a St. Fin Barr's Cathedral melett

Képek:

picasaweb.google.com/114215750146209502541/Accommodation#

 Cork International Hostel itt töltöttem két napot.

Érdekes emberekkel lehet összefutni ilyen helyeken. Egy éjszaka 15 euró volt ez olcsónak számít. Egy hat ágyas szobában laktam, ami három, emeletes ágyat jelentett, olyan volt mint egy régebbi koli, persze voltak szobák kevesebb ággyal de azok drágábbak voltak. Minden szobához volt WC meg fürdő.

Mikor megérkeztem már laktak ketten a szobában, én elfoglaltam a harmadik alsó ágyat. Az egyik egy kopasz 30 év körüli lengyel srác volt, aki jelenleg Corkban dolgozik, de csak 3 hetet, a cég aminél melózik, ilyen 2-3 hetes "küldetéseket" ad neki, ezelőtt Limerick-ben töltött 2 hetet. Egyébként valami biztonságtechnikai dolgokkal foglalkozik nem igazán értettem a szakszavakat. A másik szobatársam egy 65-70 év körül ősz szakállas úriember volt, aki angol, nyugdíjas és nem tud mit csinálni, ezért utazgat egyedül. A második nap érkezett még két srác a szobába, az egyik Lars egy német tag, aki két hetes Írország túrát csinál egyedül, ami azért érdekes, mert az angol tudása nagyon gyenge volt, de tényleg nagyon. A másik emberkével nem tudtam tárgyalni, mert mindig elkerültük egymást.

Tehát a pénteki és szombati napomat töltöttem itt, napközben a városban sétálgattam, feltérképeztem a belvárost, vettem kaját térképet telefont. Szombat reggel és vasárnap reggel is éltem a lehetőséggel, hogy a hostelben reggelizzek, először kontinentális reggelit ettem 5 euroért másnap meg tradicionális brit reggelit 7 euróért, nagyon finom volt főleg a brit. A legtöbb vendég 50 felett volt, sok volt a német és távol-keleti fiatal.

Jól felszerelt hely volt kedves emberekkel, olcsón, mindenkinek ajánlom.

Ez egy kicsit hosszabb és részletesebb (lehet sokaknak unalmas) bejegyzés lesz az utazásomról, főleg a családomnak, akik jönnek nemsokár meglátogatni, és sohasem repültek még. Remélem nem hagyok ki semmi fontosat, ha igen kérdezettek.

Tehát Gyomáról indultam 13.46-kor. Szolnokon leszálltam és vártam egy órát az IC-re. Ha jól emlékszem a 7es vágányról indult. Az IC pótjegy/helyjegy-en rajta van melyik kocsi melyik helyére szól a jegyem. Ide beültem, és kiszemeltem a legnagyobb csomaggal rendelkező utasokat, őket követtem később. Ferihegy-en leszálltam. Itt pont a peron mellett egy 10 méterre van a 200E busz megállóhelye én ezzel mentem Ferihegy 2re 400 Ft volt a jegy. Ferihegy 1 gyalog megközelíthető az állomásról, az út másik oldalán van.

Ferihegy 2-őn pont az A terminálra mentem be pedig a B-re kellett volna. Na mindegy miután útbaigazítottak bementem a B terminálra és vártam. A vasútállomásokhoz hasonlóan itt is nagy "táblán" írják ki melyik járatja melyik csekkoló pultnál lehet csekkolni. A repülő indulás előtt 2 órával nyitják meg általában a csekkoló pultot. A kinyomtatott beszálló kártyám nem sokat ért, mert a csomagomat be kellet csekkoltatni, tehát én is sorba álltam. A pultnál oda kell adni a jegyet kinyomtatott emailt vagy beszállókártyát, valamint az útlevelet. A pult mellett van egy mozgójárda szerű kis rész, oda kell rakni a csomagot az leméri, a pultos rárak egy papírszalagot (vonalkóddal) és a beszállókártyára is ragaszt egy vonalkódos matricát. Az A terminálnál láttam próbamérleget, de a B-nél nem. Ne lepődjünk meg de minden reptéri alkalmazott angolul fog megszólítani minket.

Miután a csomag elszáguld a mozgójárdán, lehet menni a beszálló részre. Itt megnézik az útlevelet, és a beszálló kártyát utána átvilágítanak. A kézipoggyászból ki kell venni a laptopot és a piperés tasakot, valamint bizonyos esetekben le kell venni a cipőt, ennek nem tudom mi a rendszere. Valakinek le kellett valakinek nem, nekem persze az acélbetét miatt le kellett vennem. Ezeket (laptop, pipere, cipő, maradék kézipoggyász) külön-külön kell berakni egy-egy kis ládába, amit átvilágítanak. A cipő helyett eddig adnak egyszer használatos zokniszerűséget.

Miután átvilágítottak felöltöztem és mentem a beszállási oldalra, na itt vannak a vámmentes boltok és egyéb nagyon drága kávézók könyvbolt stb. A duty free bolt nem olyan vészes itt vettem Wicard barátomnak Black cigit. Vízzel sem érdemes annyit foglalkozni, ugye a piperetasakban kell lennie az összes folyadéknak max 100ml-es palackokban. A beszállási oldalon a boltokban már 520Ft-ért lehet félliteres ásványvizet kapni. Itt vannak a beszállási kapuk, itt is kis képernyőkön vannak kiírva melyik gépre, melyik kapunál kell felszállni. Itt is várni kell.

Beszállás után jön a repülés. A felszállás kicsit durva (mintha hosszabb liftezés lenne) de nem vészes. Néha van egy kis turbulencia, de az semmi mondjuk a Dévaványa-Gyoma úthoz képest. A repülőn lehet venni italt, ételt parfümöt, sok mindent, de ne vegyünk semmit mert drága. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb repülő kicsi az enyém is olyan 100 személyes volt mindkét oldalon 3-3 ülés. A leszállás már simább.

Dublinban esett persze mikor megérkeztem, utána elállt. Csak egy fele lehet menni a Baggage reclaim út fele. Írországban minden ki van írva gael nyelven is, de ezzel ne törődjünk. Egyébként nekem a repüléstől egy kicsit homályos lett a látásom nem tudom miért, ez hamar elmúlt. A csomagoknál is ki van írva kis képernyőkön, hol lehet megtalálni a saját repülődről származókat. Ezután beérkezünk az érkezési oldalra. Itt fel kell menni az csekkoló részre, és e felett vannak az éttermek és kávézok, na itt vannak a jó kis bőrfotelek. Ezek az éttermekhez tartoznak, de ez senkit nem érdekel, mindenütt utasok fekszenek nagy csomagokkal. Itt töltöttem az éjszakát, egy jó kis fotelban. Olyan 1 óra körül megjelennek a rendőrök, és mindenkitől kérik az útlevelet és a jegyet, nehogy hajléktalan aludjon itt. Ha megmutatja az ember, akkor hamar békén hagyják. Olyan 4-5 óra fele megindul az élet a reptéren, nem sokat aludtam.

Itt is hasonlóan kell csinálni, mint Ferihegyen, csak mivel a dublini reptér sokkal nagyobb és sokkal több repülő indul ezért itt csak az indulás előtt 1 órával lehet csekkolni. Itt kérdeznek pár dolgot a csomagról, hogy te pakoltad-e valaki hozzányúlhatott-e viszel e valakinek valamit, ezekre szépen válaszolni kell igen én pakoltam nem nyúlt hozzá senki, nem viszek senkinek semmit. Persze itt kicsit nehézkes, mert szép ír akcentussal beszélnek az emberhez. Összességében elmondható hogy a dublini reptér sokkal szigorúbb, mint Ferihegy, itt mindent le kell venni a cipőt, övet és a legtöbb gond a piperés tasakkal van. Csak műanyag, átlátszó, nyitható és zárható zacskó lehet. A dublini reptéren számtalan security bag feliratú "automata" van, amibe csak 1 euróst lehet dobni, itt el kell forgatni egy kis kart és ad egy kis műanyag labdát amit ki kell nyitni és van benne 2 db security bag. A strandokon szoktak ilyenek lenni ilyen csavarós játékadó kis gépek. A lényeg: Család legyen nálatok pár 1 eurós!! Ezzel én is megjártam már levettem övem cipőm mikor mondta a nő, hogy nem stimmel pipere vegyek security bag-et, hát persze hogy minden érmém volt csak 1 eurós nem. Az 5. ember akit megkértem tud e pénzt váltani végre tudott.

Ezek után itt is beérünk a beszállási oldalra, ami persze sokkal, sokkal nagyobb, mint Ferihegy, több bolt stb. Csak egy példa a Ferihegy 2B terminálon kb 30 beszálló kapu van, itt 300. Sokat kell gyalogolni a kapukhoz, de van mozgójárda. Itt már fapadossal mentem, ami szintén kicsi volt. És itt már nem beszálló alagúton kell menni, hanem lépcsőn le a leszállópályára és ott lépcsőn fel a gépre, tehát ha esik az nem jó.

Itt már nem volt olyan furcsa a repülés jobban viseltem, sikerült ablak melletti helyet találnom, kb. félig volt a gép. A kilátás szép volt csak felhők, mintha az Antarktisz felett szálltam volna. A corki reptér már nagyon kicsinek és üresnek tűnik Dublinhoz képest. Itt feszálltam egy transferbuszra és 5 euróért elmentem a buszállomásig innen gyalogoltam egy jót a hostelig. A hostelről a következő bejegyzésben írok.

Néha kicsit furcsán fogalmaztam, ez azért van mert fáradt vagyok és napok óta nem halottam magyar beszédet. Ezért bocsi.

Sziasztok!

Na megerkeztem, egy ifjusagi szalloban lakom ket napja. Talaltam egy szallast, holnap koltozom be. 5 ir hallgatoval fogok egyuttlakni, ott meg nincs internet majd ha mindenki ottlesz akkor bekottetunk valami netet. Most a szallobol netezek dragan.

A lenyeg, hogy elek, es minden rendben van.

Reszletek, ha lesz net a szallasomon.

Már a nyár elején elkezdtem szállást keresni. Azonban neten keresztül elég nehézkes ez a dolog. Persze az egyetem szívesen biztosított volna nekem szállást a campusban HETI 100-150 euró között, de ezt én nem engedhetem meg magamnak. Havi 300 eurót kapok az egyetemtől.

Tehát elkezdtem keresgélni az interneten, az egyetemi szállás irodától kaptam is egy mail címet, amire írtam is rögtön. Hát nem volt túl olcsó, de sok levélváltással végre megegyeztünk, nagyon közel volt az egyetemhez tényleg szép ház, sok egyetemista lakóval. Írtam is a tulajnak, hogy oké küldje el a bankszámlaszámát és a többi adatot, hogy el tudjam küldeni a kauciót. Erre válasz az óta sem jött, ez volt majdnem két hónapja. Írtam neki vagy öt mailt, írtam az egyetemi szállás irodának, hogy most mi van, de onnan sem érkezett még válasz. Elég csalódott voltam, na mondom engem nem érdekel, majd kint keresek.

Nem sokkal később beszéltem egy barátommal, aki Dublinban él (Róla még lesz szó később). Ő linkelt nekem egy jó kis oldalt. Itt írtam vagy 30 helyre, hogy szoba kéne. Sokan válaszoltak, sokan nem. Volt ahol az volt a baj, hogy külföldi, hol az hogy diák vagyok, hol az hogy nem tudnak velem találkozni, így nem bíznak bennem. Végül is sikerült itt is egy delikvenssel, több levélváltással megegyezni. Három kínai és egy ír hallgatóval laktam volna együtt, szintén közel az egyetemhez. Nagy nehezen átutaltam neki a kauciót (íreknél meg angoloknál más a bankrendszer náluk nem IBAN kód van hanem sort code meg ilyesmik), erre írja, hogy hopi ő már időközben kiadta a szobát másnak. Na ekkor elég ideges lettem, pedig ismertek nem szoktam. Az volt a tag szerencséje, hogy visszautalta a pénzem, mert ha nem megkerestem volna, és elbeszélgettem volna vele.

Ezek után végleg úgy döntöttem, hogy majd kint keresek szállást. Tehát holnap indulok és nincs semmi szállásom, végre egy kis kaland.

Na, hogy majmoljam Sacit, én is csinálok egy blogot, hogy ne kelljen mindig mindenkinek mindent külön elmesélni.

Holnapután utazom, most pakolgatom a csomagjaim. A pálinkát már bepakoltam.